Keresés
  • Shanna

Ünnepélyes fogadalmam a Vad Art után

Frissítve: 2019. máj 3.


Igen, ott vannak. A Killer, a Locsolj virágot, a Summer in flow no1, és az Érdekel, mi van veled. Nagyon büszke vagyok rájuk. A Vad Art Kiállítás éjszakáján, sejtelmes fényekbe burkolózva, művészetre vágyó szemek kíséretében megmutatták magukat.



Tudom, videót igértem, de ez sajnos most nem jött össze, viszont két koccintás között ünnepélyes fogadalmat tettem, és ezt a nyomatékosítás miatt megosztom itt is: ígérem, hogy elkezdek a blog mellett vlogban is gondolkodni.

Nekem is hiányzik, mert ezt tanultam, ebben éltem hosszú évekig, riportról riportra siettem, és most is pont úgy kérdezek, ahogy tévés szerkesztőként régen.

Napok óta azon gondolkodom, hogy ha adottak a fenti szakmai feltételek, akkor mi tart vissza mégis a megvalósítástól? Miért könnyebb egy állóképpel, vagy bloggal foglalkoznom, mint egy mozgóval, videós bejegyzéssel?

Az érzéseimhez leginkább simuló válasz az, hogy, mert a fotó nem csúszik ki a kezeim közül. Mert áll, és én formálom. Ahogy a festményeim, úgy a fotók is megragadott pillanatok. Zajlik az élet előtte, utána, de akkor, abban a megörökített pillanatban nincs más, csak az, ami a képen van. És ez nagy megnyugvást, biztonságérzetet ad.

Igen, talán félek attól, hogy a mozgókép kicsúszik a kezeim közül. Hogy nem fogom tudni uralni.

Talán félek attól, hogy már elfelejtettem, amit tanultam és tudtam.

Talán félek, hogy nevetségessé válok én is, a munkám is, és elfordulnak tőlem azok, akiket szeretek.

Talán félek, hogy csak rosszabbat tudok csinálni annál, mint amit elképzelek.


Minden önmegvalósító szakirodalom kitér a félelmek feldolgozásánál arra, hogy mennyire fontos leírni, és szembesíteni magunkat velük. Hát, én most ezt megtettem.

Plusz beszereztem az eszközi feltételeket hozzá, és mantrázom, hogy hiszek abban, hogy benneteket is érdekel az, amit meg szeretnék mutatni a világból.



A Vad Art-on egyébként csodálatos munkákat láttam kiállítva, kiválasztottam a számomra legszomorúbb tartalommal bírót, amitől összeszorult a szívem, nézzétek:






És a végére tartogattam a legesleget, amitől alig tudtam szabadulni, olyan elemi erővel ragadott magával, és gratulálok a szervezőknek, hogy megtalálták neki a legjobb, legbeszédesebb helyet a lépcsőforduló homályában:





A fotózásba is belejövök! :)

Köszönöm, hogy velem voltatok ma, megöleltetek, szerettetek, mert nagyon sokat jelent.


My solemn vow after Wald Art Exhibition


Yes, my paintings are being exhibited: Killer, Locsolj virágot (Water flowers), Summer in flow No.1, and Érdekel, mi van veled (I care for you). I’m really proud of it. My artworks revealed themselves on the night of Wild Art Exhibition, wrapped in soft lights, under the curious gaze of a hundred art-craving eyes.

I know I promised to share a video, but, unfortunately, it didn’t work out, although I made a solemn vow between sips, which I’m sharing with you to ensure I’ll live up to it: You have my solemn word, I’ll start vlogging.

I miss it too, as I learned that at college, I had been working in that field for years, I had been doing an interview after another, and I ask questions just like I used to as a television production expert.

I’ve been thinking for days that if I have the right stuff, why then I’ve not done it. Why is it easier to make a still image or a blog post than a motion pictures video log?

I feel the most obvious answer is because a photo can never get out of control. Because a photo is a static image, and it’s my decision what is in a picture and what isn’t. Just as my paintings are seized moments, so are photos. Life goes on before and after that moment, but there’s nothing else just what is in the picture in the seized moment. And it provides comfort to and gives me a sense of security.

Yes, I might be afraid moving images could get out of my control and I can’t be on top of the creative process.

I might be afraid I’ve already forgotten about what I had learned and known.

I might be afraid I’ll make a fool of myself and make fun of my work, and those I love will turn their backs on me.

I might be afraid the vlog will be worse than that I have in mind.

All self-help books say in the discussion of overcoming your fears that it is particularly important to write down and face your fears. Well, I’m following the advice.

Plus, I’ve purchased the necessary technical tools and keep telling myself I believe you’re truly interested in what I want to show you.

By the way, I’ve seen amazing artworks at Wild Art Exhibition. I selected one of them that was full of sorrow and made my heart trip.

I’m saving the best for last, which got into my head and overwhelmed me. Well, I must congratulate the organisers on finding the best and most telling spot in the shadows of a landing:

I'm gonna get good at photographing.


Thank you so much for joining me on this momentous day, for your hugs, and for loving me. It means so much to me.




41 megtekintés

© 2018 Design by Shanna

-    Email: info@shanna.hu

  • White Instagram Icon
  • w-facebook