Keresés
  • Shanna

Sophie

Frissítve: 2019. máj 3.

Csak csináld, a többi jön magától.


Hunyorogva fűzte be a tűbe a cérnát, csomót hurkolt a végére, ahogy a nagyanyjától látta régen, de ugye mindenki másképp csinálja. Beigazította a gumipántot a balettcipő pereméhez, és egy határozott mozdulattal beledöfte a tűt.


- kislány volt, amikor balettre járt, de néhány óra után kövérnek, tohonyának, ügyetlennek érezte magát a többiekhez képest, és valami indokkal nem ment többet. Anyjának, barátnőinek sem mondta el, hogy mindig belepirul a szégyenbe, amikor eszébe jut. Hogy ez az ő kudarca. Pedig volt dressz, fekete harisnya, otthoni gyakorlás. Meg a tanár gúnyosnak látott mosolya, amikor a rúdba kapaszkodva emelgette a lábát, és azt hitte, Sophie nem látja a táncterem faltól falig tükrében.-


Négy gumiszalag, ennek sosem lesz vége, gondolta, amikor újabb cérnát fűzött a tűbe, csomózott, és a másik pántot illesztette a cipőhöz.


- reggelente a szomszéd lányokkal és anyjukkal ment iskolába, valahogy így alakult, és rutin lett. Képzeld, mesélte a nőnek, elkezdtem tornázni, minden nap suli után fél órát. Ügyes vagy, rád is fér, legalább lefogysz, jött a válasz, és ezzel a korai fagy. Sophie többet nem ment velük suliba, de rögeszméjévé vált, hogy aki mögötte megy, az a hatalmas fenekét nézi. És már előre szégyellte magát minden alkalomért.-


Fáj a derekam, húzta ki magát a széken, mikor végre letette a bal cipőt, és elkezdte varrni a jobbat. Cérna, csomó, igazítás, és szúrás.


- nem vagy kitartó, így nem lesz belőled semmi, tette be a piszkos tányért a mosogatóba az anyja, és nézett vissza rá kérdőn a konyhaasztalhoz, ígéretet várva. Hogy menni fog a matek, nem fog többet hazudni, és felveszik az egyetemre. Sophie belepirult a hallgatásba.


Balettra nem jössz, kérdezte az ismerős, aki régóta táncol már, és Sophie bólintott. Megyek, vágta rá azon a hangon, ami évekkel korábban a táncteremben, iskolába menet, és a konyhaasztalnál elhallgatott. Egy nagy dobbanás a mellkasban, amitől riad a jég.

Nekifutok újra, mosolygott.


Megyek.






Sophie


Just do it, and the rest comes on its own.

Squinting, she threaded a needle and put a knot near the end of the thread as his grandmother had taught her, but, well, everyone has their own way. She adjusted the elastic binding to the side of one of her ballet shoes and pinned the needle into it with a quick, firm action.

— She was a little girl when she took ballet, but a few sessions just made her feel fat, clumsy, and lame, comparing herself to the others, she therefore invented a reason to quit ballet. She never told anyone, even her mother or best friends, she blushed even to think of it. She thought it was her failure. Even though she had ballet leotard, black tights and practiced at home. Once she saw the ballet teacher watching, wise and sneering, as she was lifting her leg and putting it down, holding the barre. The teacher thought Sophie couldn’t see her in the full-length mirror of the dance room. —

‘Four elastic bands... This is gonna take forever,’ she thought as she threaded the needle and put a knot in the thread again, holding another band onto the shoes.

— She went to school with the girls next door and their mother every morning. Somehow it ended up like that, and it had become a routine. ‘Guess what?’ one morning she said to one of the girls. ‘I’ve started working out and exercise every day, after school, for half an hour.’ ‘That's very good, you need it, you definitely should lose weight,’ was the reply, which froze Sophie’s heart. She never went to school with them again, but it was fixed firmly in her head that people walking behind her always stared at her vast butt. She felt ashamed in advance, even before she stepped into the street. —

‘My back is hurting,’ she sat a little straighter as she eventually put the left shoe down and took up the right one. Thread, knot, adjusting, and pinning.

— ‘You’re a quitter. If you keep doing this, you won’t have a bright future,’ her mother said as she put dirty dishes into the sink. She gave her daughter a questioning look, waiting for a promise. For an assurance that she would be good at math, was not going to lie again and would be accepted to college. Silence made Sophie bush. —

‘Are you coming to ballet class?’ said the acquaintance with whom she was chatting. Sophie nodded. ‘Sure, I am,’ she replied at once in the same tones that she had used in the dance studio, one day on her way to school, and at the kitchen table. Her heart leaped up in her chest, and the ice cracked.

‘I’m taking another pass at it,’ she smiled.


‘I definitely am.’

10 megtekintés

© 2018 Design by Shanna

-    Email: info@shanna.hu

  • White Instagram Icon
  • w-facebook