Művésznek születtem.
Rajzolok, festek, írok.
Egy író, gondolkodó képzőművész vagyok, akinek eszköze lett a keze arra, hogy megmutasson egy olyan dimenziót, ahova bejárása van.
Ahogy a személyiség kialakul, és, mint szivacs szívja magába a hatásokat, úgy fejlődött és finomodott évről évre a képi látás-és kifejezésmódom is. A kezdeti szakmai útkeresések, utánzások és másolások után kristálytisztán bukkant elő az a sajátos stílus, aminek jegyeit látva egy hozzártő szem szignó nélkül is felismeri a művemet.
Hiszek a tehetségben, az egyenjogúságban, a döntés jogában, az igazság és az önazonosság felszabadító erejében.
Festményeimen kimetszem a valóság egy darabját, és együtt ábrázolom azt az illúzióval, a racionalitást az elvont képzelettel társítom, miközben, ahogy a képeken túl, az életben is, színeket, formákat, emberi igazságokat keresek.
Nyers, zengő színeket juttatok el a szívek mélyébe. A formáim zártak, a vonalaim smirglisek, és ha nem vadul szeretkeznek, akkor némán ölelkeznek. Mindennek jelentése van, szimbólumok között mozgok, az ecsetvonásaim kétértelműek és kettősek. A nyitottság az egyetlen állandóm, amivel az életet szemlélem, és szeretem.
Lágyan kiélezem a hétköznapok feszültségét, hogy a humor feloldozhasson.
Kérdezek, figyelek, és rajzolok.
Amikor a festményemre nézel, nem az a fontos, hogy én ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok; az számít, amit akkor gondolsz önmagadról.
fotó: PollakPhoto
fotó: Halasi Eszter